Prokopp Margit: Esztergomi családok 2. A Prokopp család története - Városunk, múltunk 5. (Esztergom, 2018)

Prokopp János

Kérése teljesítetlen maradt. Nyilván ez a csalódás is indította arra, hogy egyéb munkákkal szerezzen magának hírnevet. Figyelemmel kísérte a pesti és bécsi építészek munkásságát, és abban a helyzetben volt már ekkor, hogy ajánlólevelet írt a Bécsbe induló Linzbauer István számára. Kettejük szoros kapcsolatát mutatja, hogy elhunyt feleségének János által tervezett síremlékéről, mely ma is áll az esztergomi belvárosi temetőben, Linzbauer egy akvarellt készített. Említésre méltó, hogy a sírt ugyanolyan neogót vasrács veszi körül, mint amilyen a pesti rakpartot szegélyezte az 1930-as évekig.

Az elkészült új neogót síremlék alá temették újra néhai feleségét, annak édesapját és korán elhunyt két testvérét. A feliratok még gót betűs német írással vannak írva. Német felirattal örökítette meg a hűséges feleség és legmelegszívűbb édesanya emlékét: „Ruhestätte der treuen Gattin und zärtlichen Mutter. Frau Jozefa Prokopp geborne Trenker. Sie endete ihren Leben".

Még nem telt le a gyászév felesége halála után, mikor 1859. augusztus 17-én feleségül vette néhai felesége húgát, a nála 12 évvel fiatalabb Amáliát. Az esküvőt az esztergomi belvárosi plébánián tartották. Akkoriban természetes, és a szokásnak megfelelő volt, hogy a kislány nevelése és a családi vagyon egyben tartása miatt az özvegyen maradt férj feleségül vette néhai felesége valamely hajadon rokonát. Az esküvő után még ők is Óbudán laktak. A családi emlékezet szerint ez nem volt egy boldog, szerelmi házasság.

23