Prokopp Margit: Esztergomi családok 2. A Prokopp család története - Városunk, múltunk 5. (Esztergom, 2018)

id. dr. Prokopp Gyula élete

és újra megnyitották az üzletet. Ez a tragédia megviselte mind a Brenner, mind a Prokopp családot.

Ebből az évből fennmaradt Öcsinek egy iskolás dolgozata, ahol a 12 éves gyerekeket a háborúról kérdezték. Olyan kérdésekre válaszoltak a gyerekek, mint: „Szoktatok-e háborúsdit játszani? írjátok te, miként?" Öcsi válasza a kérdésre: „Igen, szoktunk háborúsdit játszani, de csak néha. Vagy játék katonákkal vagy pedig újságpapírosból bombákat csinálunk és azokat dobáljuk egymásra." Arra a kérdésre, hogy „Szeretitek a háborút? Miért vagy miért nem?" Öcsi válasza: „A háborút nem szeretem, mert sok az árva, sokan tönkremennek, nagy a drágaság."

Az esztergomi polgári családok ez év karácsonyán sebesült katonákat hívtak meg családi ünnepi vacsorára. így tett a Prokopp család is.

1916 augusztusában Brenner Sándor írt haza a frontról nővérének: „Aranyos Irmuskám! [...] az elkeseredett harcok még mindig folynak. Meddig bírjuk s megérjük-e a végét, csak a jó Isten tudná megmondani. Tóninktől múlt hó 24-iki keltezéssel kaptam tegnapelőtt értesítést. [...] Egyetlen hír, mi örömet okoz, a megkezdett építkezés. Talán megengedi a jó Isten, hogy meglássam az új házunkat, bár az itteni viszonyok semmi jóval nem kecsegtetnek. írni sajnos most ritkán lehet. Ha volna rá egy kis idő, az ember oly apatikus, hogy még azzal sem törődik, bár tudom jól esik az otthoniakat megnyugtatni. A viszontlátás reményében, mindnyájatokat szeretettel ölel..."

1917-ben Irma a Szent Erzsébetről elnevezett esztergomi jótékony nőegyesület népkonyhája javára adakozott.

79