Prokopp Margit: Esztergomi családok 2. A Prokopp család története - Városunk, múltunk 5. (Esztergom, 2018)

id. dr. Prokopp Gyula élete

az egybegyűltekkel nem tudatja halottnak tekintetik." Tudomásunk szerint ez a találkozó létrejött.

Az érettségi utáni nyarat utazgatással töltötte, fennmaradtak édesanyjának írt lapjai: „...Pesten kiállítást láttam, [...] ma a Balatonon mentem hajóval Füredre, gyönyörű hely. Itt színházba járok, ma a »Vereshajút«adják [...] a színház szép. Meg nem írhatom mikor jövök, ha jövök telegraphirozok s valaki a hajóhoz jöjön. Tiszteletem papának, Józsának és az egész családnak."

Már gimnazista korában verseket gyűjtött, és ezek hatására ő is próbálkozott versírással. Sok szerelmes verset, bordalt, népies hangvételű verset írt, főleg melankolikus hangulatban, melyek beleillettek a kor romantikus világába. Ezek egy részét az esztergomi Önképző Körben olvasta fel. Emlékkönyvekbe írt verseiből több is fennmaradt.

Későbbi felesége, Brenner Irma emlékkönyvébe írta: „Engedd remélenem olykor-olykoron;

Feltűnik emlékem eme sorokon.

Bár egy gondolatod Reám szállana Mely engem mondhatatlan Boldogítana!

Megfagy a szív, ha nem szeret;

És ha szeret meg ég.

Ez és az baj! E két baj között, melyik jobb?... tudja az Ég!... "

44