Prokopp Margit: Esztergomi családok 2. A Prokopp család története - Városunk, múltunk 5. (Esztergom, 2018)

Prokopp János

nálni, mivel a Kis-Duna vize az egészségre ártalmasnak bizonyult. Ezen ügyben kimutatásokat készített. Az esztergomi várhegy tövében fakadó forrás vegy- elemzése is fennmaradt.

Ebben az évben meghalt az öccse Zomborban. Nővére Budapestre utazott gyógykezelésre, és szeretett volna öccsével találkozni. „Kedves bátyám! [...] Remélem, hogy soraim téged családoddal együtt a legjobb egészségben találnak. Ami engem illet, nem vagyok a legjobb egészségben. Már 5 hónapja szenvedek ettől és most feljöttem Budapestre, hogy gyógyítsam lábamat. Én hozzád akartam menni Esztergomba, de a lábammal nem tudok. Szívesen mennék Esztergomba, mivel sok megbeszélni valóm lenne veled..."

Azonban az utazás túl nagy fáradalommal járt már ekkor. Jánost köszvényes fájdalmak kezdték kínozni...

1889-ben két újság is megemlékezett a korona megtalálásáról. A helyszínre küldött bizottság tagjai közül már csak János élt, aki megígérte, hogy megfesti a helyet, ahol megtalálták a koronát és a szobát, ahol felnyitották a vasládát. Azt a két gallyat, melyet arról a bokorról vágott le, melynek a tövében volt elásva a korona, a Nemzeti Múzeumnak adományozta.

1890 januárjából szintén fennmaradt egy szabó számla Kohn Ignácz és fia férfiszabó üzletéből. Az 1889-ben készítetett ruhadarabok: „egy felöltő; egy kabát és mellény átcsinálása; egy salon kabát; egy salon nadrág; egy salon mellény; egy pepita nadrág és mellény; egy téli felöltő; egy őszi Franz-Josefs kabát".

Ekkor tervezte a belvárosi temető feletti Kálváriát.

37