Prokopp Margit: Esztergomi családok 2. A Prokopp család története - Városunk, múltunk 5. (Esztergom, 2018)

Prokopp János

megszűnt Zombor megyeszékhely szerepe, valamint elvesztette szabad királyi városi kiváltságait is.

Az új helyzetben kérdésessé vált, hogy mihez kezdhet Zomborban egy fiatal építész, bármilyen jó bizonyítványai vannak is. Ezért 1850 márciusában Zomborban engedélyt kért, hogy Eszékre utazhasson. Ezt beírták a vándorkönyvébe, majd útnak indult munkát keresni. Eszéken valószínűleg nem talált munkát, mert onnan továbbutazott. Az út további állomásait nem ismerjük, de az út végén Komáromba jutott, ahol a Komáromban lévő császári és királyi Erődítésépítési Igazgatóság alkalmazta. Már ott dolgozott több mint két éve, amikor 1852 májusában Pestre látogatott, és mint azt a Hölgyfutár hírül adta, megszállt az Angol királynő szállodában. Ott egy komáromi fakereskedőtől megtudta, hogy az Óbudán frissen megtelepedett DDSG hajógyárban kőműves és ácsmunkákat irányító szakembert keresnek. 1852 augusztusában levélben jelentkezett az állásra.

A következőkben mutatta be magát: „A karlsru- hei Politechnikumban abszolváltam, a mellékelt igazolások szerint elméletileg és gyakorlatilag az építész szakmában jelentős ismeretekkel rendelkezem, s ezen túl hat évet töltöttem Németországban, Morvaországban és Magyarországon a cs. és kir. Erődépítési Igazgatóságon mint rajzoló és szerkesztő. Minden munkahelyemről dicsérő igazolást kaptam. Beszélek németül, szerbül, magyarul és valamit csehül. Jelenleg a komáromi várnál mint tervező építész segédekkel dolgozom. Készséggel vetem alá magam bármilyen építészeti vizsgának".

14