Prokopp Margit: Esztergomi családok 2. A Prokopp család története - Városunk, múltunk 5. (Esztergom, 2018)

ifj. dr. Prokopp Gyula

És persze a katonáknak valahol lakni is kellett, így abba a szobába, amit korábban a németek vet­tek igénybe, most egy orosz tiszt került, majd ké­sőbb még egy katonanő a cselédszobába. Az oroszok sokszor hoztak magukkal élelmiszert (húst, krumplit stb.), amit azonnal meg kellett főzni. A maradékból a család is kapott. A ház nagy, nehéz kapuját nem mindig tudták ki­nyitni, ilyenkor ütötték, rugdosták: nagy zajt csaptak. Mariann mindig úgy ment ki ajtót nyitni, hogy karján vitte a kis Rózsikát. A szláv emberek többnyire na­gyon szeretik a gyerekeket, és az aranyos szőke Ró- zsika látványa mindig levette a lábukról a katonákat. Előfordult, hogy bejöttek a lakásba, térdükre ültették a gyerekeket és cukrot adtak nekik. De olyan is volt, hogy a házban lakó orosz tiszt ré­szegen lövöldözött az udvaron, majd követelte, hogy engedjék be a család lakásába. Mariann ekkor is kar­jára vette a kis Rózsikát, és úgy nyitott ajtót. Bent a hálószobában a tiszt Gyuszira fogta pisztolyát, mire Mariann a kislányt Gyuszi elé tartotta és azt mond­ta: „Ő is papa, te is papa". Erre a tiszt meggondolta magát, kiment az udvarra és ott lőtte ki a pisztolyban lévő golyókat. A család a legnagyobb bajban is a jó Isten gondviselésében bízott. A front továbbvonult, Esztergomban a harcok meg­szűntek. Az orosz parancsnokság berendezkedett, megkezdődött a romeltakarítás. Gyuszi igazolványt kapott a Kommunista Párttól, hogy kijárhat romelta­karításra. Ez főleg a közlekedési utak szabaddá téte­lére vonatkozott, és minden férfi köteles volt ebben részt venni. Ezzel persze a békés viszonyok még nem 127

Next

/
Thumbnails
Contents