Prokopp Margit: Esztergomi családok 2. A Prokopp család története - Városunk, múltunk 5. (Esztergom, 2018)

Prokopp János

Az iskolával részben párhuzamosan Carl Gfeller építőmesternél dolgozott 1841-től 1843-ig. Gfeller bizonyítványa szerint „a munkában különös szorgalmat tanúsított", ezért a „legmelegebb ajánlással" bocsátja el.

A korabeli céhtörvények értelmében a mesterjog megszerzéséhez a tanulóhelytől távol három évet kellett dolgozni. Ezért 1843 tavaszán mint céhlegény kiváltotta „Vándorkönyv"-ét. A vándorkönyv Prokopp János külsejéről is rövid leírást ad: kék szemű, közepes testalkatú, haja világosbarna, orra arányos, különösebb testi ismertetőjele nincs.

A vándorkönyv kiváltása után Pestre ment, Pollack Ágoston építőmesternél jelentkezett, nála kezdett dolgozni. Ott együtt dolgozott Ybl Miklóssal, aki előzőleg vándoréveit Bécsben, Prágában és Münchenben töltötte. Tőle kapott tájékoztatást arról, hogy ezekben a városokban még nagyobb szabású építkezések folynak, mint Pesten. Ezért néhány Pesten töltött hét után továbbment Bécsbe. Bécs, az akkor már 430.000 lakosú császárváros nagy benyomást tett rá. Ez volt az első világváros, amit látott. Munkába állt, és 14 hónapig dolgozott ott. Közben megismerkedett ottani építészekkel, akik közül többekkel egy életre szóló barátságba is került. Ők sokat meséltek neki Münchenről, az ottani nagy építkezésekről, ezért ő is kedvet kapott arra, hogy tovább utazzon újabb tapasztalatok szerzése céljából.

1844. június 28-án a magyar királyi udvari kancelláriától három évre szóló távozási engedélyt kapott, majd ehhez a bajor, a hannoveri, a porosz, a szász, a svájci és a francia követségektől pedig vízumot kért és kapott. 1844. július 8-án érkezett Münchenbe, a

11