Osvai László - Szendrei Róbert: Esztergomi családok - Városunk, múltunk 4. (Esztergom, 2017)

Dr. Szendrei Róbert: A Lőrinczy család Esztergomban - családtörténet rövid történelmi háttérrel

1848. április 6-án, a forradalom és szabadságharc kezdetén, dr. Lőrinczy József orvos kifogástalan viselkedésről igazolást kér, amit a jegyző igazol, valamint orvosi működési engedélyt kap. A szabadság- harc alatt számos sebesült honvédet lát el, majd a forradalom után szintén jelentős magánpraxisa mellett katonákat gyógyít. Rendkívül fiatal, mindössze harminc éves, amikor 1853-ban Esztergom járási tiszti főorvossá nevezik ki. Elkötelezettséggel és erős hivatástudattal végzi felelősségteljes munkáját.

Testvérével, Rezsővel együttműködve jelentéseinek és véleményének is köszönhetően 1857-ben országos közintézeti státuszt kap a kórház, így ellátott betegei után a központi kormányzat, a helytartótanács fizet állami finanszírozást. Az időszak a passzív ellenállás ideje. A Lőrinczy fivérek, ha kellett beálltak nemzetőrnek, orvosnak, de az elnyomás időszakában is megtalálták a lehetőséget, hogy szeretett városukat gazdagítsák, közkórházat fejlesztettek, ha úgy tetszik, lobbiztak a köz, az esztergomi polgárság javára. A Lőrinczy fivérek támogatói nemes törekvésükben a városban és a megyében fontos pozíciókat betöltő unokatestvéreik, nagybátyáik, a Niedermannok voltak, és Kiczinger Mihály, Szenttamás bírája, Lőrinczy József apósa.

Lőrinczy József 1852-ben, a Vízivárosi plébánia- templomban vette feleségül Kiczinger Annát (1836- 1902), Kiczinger Mihály és Wick Anna leányát. Három gyermekük született: Kálmán 1853-ban, József 1855- ben és Gizella 1857-ben. Gyermekeikkel és Kiczinger Mihállyal együtt az újonnan épült Hosszú sori (Simor János utca 21.) házban laktak.

92