Osvai László - Szendrei Róbert: Esztergomi családok - Városunk, múltunk 4. (Esztergom, 2017)
Dr. Szendrei Róbert: A Lőrinczy család Esztergomban - családtörténet rövid történelmi háttérrel
előző. Semmelweis Ignác elvét már akkor elismerte, amikor azért még magát a páratlan orvosi zsenit is üldözték professzor kollégái. A hajléktalan ellátás szociális és az egészségügyi ellátás kórházi funkcióit szigorúan elkülönítette, még az élelmezését is elválasztotta a szegényháznak és a kórháznak. A városhoz fordult többlet-finanszírozásért, és mivel az intézmény alul-finanszírozott volt, jelentős tartozást halmozott fel. Nem a fenntartó város, hanem saját orvosi lelkiismerete szavát követve, ha kellett követelve, több pénzt, méltó körülményeket igényelt. Elvárta és követelte, hogy senki ne legyen csak azért ellátatlan, mert nem tudja a kezelés költségeit megfizetni. Dr. Lőrinczy Rezső első igazgatása alatt, 1857. május 1-től a helytartótanács a helyi kórházat országos közintézetté nyilvánította. A közintézeti státusz megszerzése után beszélhetünk nyilvános, központilag elismert és finanszírozott esztergomi közkórházról. A közintézeti státusz Az esztergomi szegényház megszerzése a két Lőrinczy fivér, és dr. Lőrinczy József vármegyei, járási tisztifőorvos apósának, Kitzinger Mihálynak, Szenttamás bírájának, Esztergom Vármegye Közgyűlési tagjának közös érdeme volt. Dr. Lőrinczy Rezső 1859-ben az olasz hadjárat alkalmával kórházában 100 sebesültet gyógyított, és ennek fejében a prímás, a káptalan és a város együt85
