Osvai László - Szendrei Róbert: Esztergomi családok - Városunk, múltunk 4. (Esztergom, 2017)
Dr. Szendrei Róbert: A Lőrinczy család Esztergomban - családtörténet rövid történelmi háttérrel
tásul a Széchenyi tér sarkán álló, Lőrincz utca 2. szám alatti bérpalota 1890-ben 40.000 aranyforintért került eladásra. Lőrinczy Pál tehát nem még egy bérpalotát vett, nem erőltette gyermekeire a jól jövedelmező mesterségét, hanem abban támogatta őket, hogy tanuljanak, értelmiségi pályára lépjenek, az orvosi hivatást válasszák, és legjobb tudásuk szerint Esztergom város közönségét gyógyítsák. Gyermekei az egyetem elvégzése után - Pál kivételével, aki a végzést követően betegségben meghalt - Esztergomban gyógyítottak. Lőrinczy Pál és felesége, Niedermann Erzsébet rendkívül előrelátóan felismerték, hogy Magyarországot lassan, de egyre erősebben eléri a reformkor. Az új korszakban a polgári elit biztos bázisa nem a kétkezi céhes mesterség, hanem az értelmiségi pálya lesz. A reformkor nagy eredménye az értelmiség: orvosok, ügyvédek, közgazdászok, erdészek, tanárok képzése. A céhes működés háttérbe szorult, majd az 1867-es kiegyezés után végleg történelmi emlékké alakult. A városok vezetői a mesterembereket először kiegészítve, majd felváltva, a tanult, érettségizett, egyetemet végzett értelmiségiek lettek. A városok elsősorban az új értelmiségi vezető rétegnek és az iparosodásnak, a fejlődő pénzintézeti tevékenységnek köszönhették gyors és látványos fejlődésüket. A társadalmi felzárkózás és gazdasági fejlődés motorját jelentő ügyvédek, orvosok, bankárok, iparosok, értelmiségiek elsősorban az emancipálódó német és zsidó családokból kerültek ki. Az esztergomi Lőrinczy fivérek, bár a Niedermann család révén osztrák felmenőkkel is rendelkeztek, de azon kevés magyar, 72
