Osvai László - Szendrei Róbert: Esztergomi családok - Városunk, múltunk 4. (Esztergom, 2017)
Dr. Osvai László: A Pfalcz család
A kórház átadásakor már 58 éves volt, de változatlan intenzitással dolgozott. 1901-ben a tűzoltólaktanya építésére és a víztorony létrehozására pályázott sikeresen. A villamostelep 1904-ben épült meg Pfalcz József által a városban, de 1906-ig csak petróleumlámpával és gazolinnal történt a közvilágítás. Kisebb jelentőségű munkái közé tartozott Párkányban a Muzsláról beköltöző főszolgabíró hivatali helyiségeinek kialakítása. 1910-ben részt vett - hosszú ideig vajúdó döntés után - a Vármegyeháza rekonstrukciós munkálataiban is. 1912-ben még pályázatot adott be az esztergom- vízivárosi zárda iskolaépítésére, de ezt nem nyerte meg. Egyre többet betegeskedett. 1916-ban a háborús időszakban keveseknek tűnt fel az a hír, hogy a kórház építője május 13-án, életének 74. évében elhunyt. A szentgyörgymezői temetőben temették el, de sírját ma már hiába keresnénk... Ha ezt a 74 évet a létrehozott értékek alapján értékeljük, akkor egy sikeres, az utókor számára is elismerést kiváltó életpályának kell tekinteni. Folytatta édesapja és nagybátya munkáját, és kitörölhetetlenül beírta magát és családját Esztergom történetébe. Ha azonban megpróbáljuk a sok-sok év távlatából magánéletét is megismerni, azt tapasztaljuk, hogy nem volt a sors kegyeltje. Pfalcz József 1872. január 30-án feleségül vette Horváth Etelt, aki Jankafalván született. (Nagyváradtól 28 km-re északra.) Valószínűleg soha nem tudjuk meg, hogy ismerkedtek meg, és miért éppen Ráton 199
