Osvai László - Szendrei Róbert: Esztergomi családok - Városunk, múltunk 4. (Esztergom, 2017)
Dr. Osvai László: A Palkovics család
rezhet, negyven esztendős koruk előtt már vezérkari őrnagyok voltak. [...] Két nagyelméjű és nagyműveltségű ember meghalt, mert nem tudta megtanulni, hogy egy koronában csak száz fillér van." A szerző „gentry" tragédiának tartotta a két halálesetet, ugyanakkor kiemelte a két testvér egymás iránti mélységes szeretetét. „Mind a ketten rendületlenül hitték, hogy egy órában fognak meghalni [...] A mély, nagy és gyöngéd vonzalom, mely az ikreket összefűzte, volt életük boldogsága és haláluk közvetett oka. S ez a vonzalom ok arra, hogy rokonszenvvel és tisztelettel gondoljunk a két Palkovicsra. "2S A Palkovics nevet tehát nem az ikerfiúk, hanem a kései születésű László vitte tovább. Palkovics László (1877-1933) 1934. október 7-én avatták fel Palkovics László emlékpadját Esztergomban a Duna parton. „Ez a pad is szeretetünknek emléke. [...] Ez a szeretet, ez az emlékezés megilleti azt a férfit, aki egész életét a köznek szentelte" 26- mondta többek között az avatóbeszédében Frey Vilmos alispán. Mit tudunk róla, mi, mai esztergomiak Palkovics Lászlóról? 25Palkovics család levéltára, Esztergom 26 Esztergom és Vidéke, 2002. március 15. 5. p. 181
