Osvai László - Szendrei Róbert: Esztergomi családok - Városunk, múltunk 4. (Esztergom, 2017)

Dr. Osvai László: A Niedermann család

ezek azok az éjjelek, amikor a betegek megszöknek, vagy öngyilkosságot követnek el.«

Sokat törődött az ápolószemélyzet minőségével, anyagi érdekeltségük még az orvosokénál is jobban érdekelte, mert »mellékesre« itt aligha számíthattak. Minden pozitív tulajdonsága, ügybuzgalma ellenére (vagy talán éppen ezért!) 1899 nyarán meglepetésszerűen nyugdíjazták. Miután még 1898-ban itáliai utat tett a pellagra tanulmányozására Konrád Jenő és Farkas Jenő társaságában, a jelentésük füzet alakjában is megjelent. Még ugyanezen esztendőben a »tébolydát« nevében »elme-és ideggyógyintézetté« keresztelte át, jelezvén annak megváltozott szellemiségét.

Méltatlan helyzetén enyhítendő, 1903-ban kinevezték a Rákospalotán épült új, korszerű intézet élére, amelyet tiszteletből Niedermann Szanatóriumnak neveztek. Ám ott nem érezte jól magát, lelkileg sérülten önkéntes nyugdíjba vonult.

Vigasztalanul hunyt el 1910. január 24-én.

A Lipótmező egyik apostoli küldetésű orvosa volt, akit Haits Emil példaképnek tekintett. A »Hippokratész papja« epitheton ornans senkire jobban nem illik, mint rá, s az a bizonyos hársfa az ő emlékét is őrzi."

155