Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)

X.

84 „Dunántúl való operatióinknak Isten jóvoltábul szeren­csés progressusát látjuk; sopronyi, szombathelyi, és Sty­ria széliben lévő feleink, ugyan Bottyán János uram is Simontornyát, Pécset, és Siklóst reoccupálta“ '). Bottyán Tatában csak addig késék, míg a várat jó rendben hagyhatta; azután Pápa alatt termett seregével. Pápának akkor terjedelmes erőssége volt; egyik felől átgázolhatlan széles tó, másik felől kő- és földbástyák, s vizes árkok védték. A várkastélyt a külső erősség egé­szen magába zárta. Vitéz olasz ember volt benne a parancsnok: báró Miglio Tullius ezredes; az őrség 800 német gyalog, és két század rácz könnyű lovas. Bottyán két oldalról; a tüzes kapu — a mai tüzes­malom s a várkastély között — és a borsos-győri­kapu felől kezdé a lövetést. De a mezei ágyukkal itt sem sokra menvén, rohamot parancsolt. Miglio készen várá; a seregbontókat felvonatta a bástyákra, és ágyúit kartácsra tölteté. A dobok, trombiták jelére a roham, s más részről a lövés megkezdődött, s Bottyán oly vesze­delembe juta, — csak hajszálon múlt, hogy életével nem adózott. Mert a mint táborkara s testőrszázada élén nagy párduczbőrösen, darutollason lovagolna, a rohamoszlopo­kat rendezvén és vezérelvén: ismét elragadd heve, a ro­hanókkal maga is a várnak vágtatott, s az egyszerre ki­lőtt pusztító kartácstűz közepébe került. „Három he­lyütt esett rajtam az lövés“, irja maga2); a szétvágó­dott kartácstöredékek vállát sérték meg, nyakát, fejét zsu- rolák; mellét hatalmas vértje menté meg a rá iitődött kartácsdaraboktól. Még így is három sebet kapott. S a vakmerő vitéz — mint alább látandjuk — ez ugyan ve­') Nemz. múz. kézir. hung. föl. 167. a) Károlyinak.

Next

/
Thumbnails
Contents