Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)
X.
78 a várárkokat, s azután kézi-gránátokat hajigálva a védők közzé, ostromlétrákon rohant fel hadával. Csakhogy ez, a vár ágyúival s az őrség kézi fegyvereivel szemben, — vakmerő feladat lehetett, mert a császáriak a várat elke- seriilten védelmezték, egész a legvégsőig. A nyaktörő vállalat mindazáltal sikerült; a nagy erős vár — melyben 3000-nyi őrség is volt olykor — november 11-kén virradatkor bevétetett. Bottyán meg- boszulandó a valószinüleg nem jelentéktelen veszteséget, melybe neki a vár került: a kemény ellentállás miatt feldühödött hadai által az őrséget kardra hányatá1). Ő maga Károlyihoz küldött egyik levelében így említi ez ostromot: „ Simontornyát vérrel megvettem.“ Ugyan e fényes hadi tettről irja id. gr. Barkóczy Fe- rencz Eszlárról 1705. november 16-káról Károlyinak: „13. praesentis datált levelét vészem Szabó Mátének, melyben irja, hogy a múlt szeredára virradólag (nov. 11.) Bottyán János Simontornyát ostrommal megvette; az többit levágván, az commendánsot 17-ed magával elfogták. Az Pálfi németjeit is elszélesztet-ték és semmivé tették “2). Rákóczi pedig szintén Károlyinak irja 1705. november 22-kéről, kovácsii táborából: „Bottyán irja, Simontornyát ostrommal vévén meg, a németet benne levágatta. Más rendbéli hadaink is (a Csákyval lévők) az Dunántúl recenter százig való rabot fogtak s feles németet vágtak .... Isten mind jóra vezérli dolgai nkat! “3). E tételt vigasztalóul irta a fejedelem, mert főereje november 11-kén, tehát épen azon a napon, melyen Botyb Wagner. Szalay. Fessler stb. 2) Gr. Károlyi-levéltár. 3) Ugyanott.