Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)

VIII.

63

Forgács: hasonlókép megveretett Dunántúl. (Fehérvárnál stb.) a két Eszterházy : Antal és Dániel. S e vereségek után egyikök sem érzett többé kedvet: beleharapni a keserű gyümölcsbe. Rákóczi és Bercsényi nem is biztanak immár Dunántúlra nézve hozzájok; nagy reménységök volt azonban Bottyánban. Bercsényi írja Károlyinak Nyi- tráról még 1705. april 8-kán, mindgyárt a kilitii vereség után: „Az Bakony és Somogyság nyelte el az kuruezot. Csak menjen által Bottyán uram haddal: meglátja kegyelmed, micsuda fordítást tesz szíveken!“1).

Ellenben Eszterházy Antal 1705. april 22-kén Kassán költ levelében ekkép vigasztalja a kilitii kudarczát restelö Károlyit:

„Méltóságos Generális, nekem jó Urambátyám!

Hevesről nékem Írott becsületes levelét együtt az oe- currentiákkal, vettem nagy kedvessen; melyből igen nagy szánakodással értettem az kegyelmed szerencsétlen és véletlen esetit. Mindenekben is, kivánom: Isten 6' szent Fel- sége vigasztalja kegyelmedet, a mint is hogy nem kétlem, megvígasztalódik kegyelmed: mivel efféle esetek történése nem kegyelmeden kezdődött először, és nem is kegyelmeden végeződik; mert ámbátor akárki menjen kegyelmed helyett innét a Dunántúl által: hasonló confusus szerencsétlenségben fog evezni, mert tudom, s mindenkor tapasztaltam magam is, hogy az Dunán túl lévő föld ehhez az földhöz képpest respective fatalis terra szokott lenni“ stb.2).

Korántsem volt az „fatalis terra“ : csak ember kellett a dolgok élére! A fejedelem átlátta ezt, s azért bizá meg Túl a Duna visszafoglalásával — Bottyánt.

') Károlyi-levéltár.

2) Ugyanott.