Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)
VII.
48 — kikre Scharudi az elébb rátüzelt volt — karabélyosaíval rendbe szedte, és hadseregét újabb csatarendbe állttá. Azután elkezdett lovasságával — mely csak csekély veszteséget szenvedett — lassan visszavonulni1). Haister nem merte őket űzőbe venni, mert maga is irtóztató zavarban volt2) s összekuszált seregeit bajos lett volna oly hamar rendbe verni. Azonkívül sokat vesztett: legalább ezer — ezerkétszáz embert; maga a bécsi német újság 370 halottat (közűlök tíz tiszt) és harmadfélszáz közlegény s hat tiszt sebesültet vall be3). A Vobezer - ezred majdnem egészen felkonczoltatott. A kuruczok közűi, kiknek holttesteit a jézsuiták egyenként kétszer is megolvasták, Spangár szerént összesen csak 180 esett el, köztük Dúló Ádám ezredes. A liarcz után Haister Nagy-Szombatra, Modorba, Szent-Györgyre szállttá hadait, Rákóczi a Vág mellé. Ide érkezvén, hogy megmutassa, miszerént bár visz- szavonúlt: de megveretve nem érzi magát, s megfélemlítve épen nem, — Bottyánt új támadásra küldé Haister ellen. És Bottyán huszonnégy zászlóalja huszárral s némi fölkelt néppel átkele a Vágón, és föl egész a morva szélekig barangola4). A kurucz hadak vissza se mentek többé a Vág vizén, s Nagy-Szombat is nem sokára ismét kezökben volt. így folya le az ó év. VII. A Duna befagytával Bottyán Kuckländert akará megzavarni; azért Esztergom elejére szállá, s Eszterházy Antallal egyetemben kilenczezred magokkal megrohanák *) *) Kákóczi emlékiratai. 2) Ugyanott. 3) Szalay L. Magy. tört. VI. k. 216. 1. 4) Ugyanott. 218. 1.
