Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)
Pótlékul
505 monfa felé. Nem tudhatjuk bizonyossan még: hány esett el az katonaságbúi ; szegény Hegedűs Zsigát agyonlőtték, Franczit elfogták, szólottám véle.“ stb. Actum Ságh, die 15. 9-bris, Anno 1705. (A Béri B a 1 o g h-család tolnamegyei levéltárából, Éjszaki Károly ur szívessége által.) 5. ) A 106-ik laphoz. Az alulról második sorban említett „egykorú magyar levél“ ím ez: „ ..........Sopronnak nekimentek volt tegnapelőtt, de egyszersmind nem találtuk volt megsütnyi, s kivágták az hajdúkat belőlö; vesztek el 300-ig, s Bezerédj ur hadnagya Horváth Mihály is elveszett.“ Ezt is Tótth György Írja Sándor Istvánnénak, Sághról 1706. január 8-káról. Horváth Mihály tiszti rangját azonban nem jói tudó; Horváth gyalog-ezredes volt, mint kétségtelen hitelű adatokból bebizonyítható. (A Béri Balogh-család tolnamegyei levéltárából, Éjszaki Károly ur szívességéből.) 6. ) A 124-ik laphoz. A fertö-sopronyi sánezvonal dicsőséges megostromlásáról az egykorú Vízaknai Briccius (Bereczk) György, kolozsvári senator is emlékezik naplójában, 1706-nak nyarán Írván: „Ra- butin Szolnoktól indul Eger felé, kéri a várat s nem adatik, s osztán tart Kassa felé. — Azalatt a Dunántúl a kurucz hadak szép operátiókat tesznek, a sopronyi sánczból kivágják a németet. Eszterházy Antal és Vak-Bottyán vezérli ott a hadakat.“ ('Szabó Károly s Szilágyi Sándor kiadása; Pest, 1860. 103. 1.) 7. ) A 129-ik laphoz. Bottyánnak a 2-ik jegyzetben említett levele következő: ----------„Méltóságos Fejedelem, Kegyelmes Uram! Alázatossan és enge- delmessen szolgálok Fejedelemségednek. — Kegyelmes Uram, nem egyébért kivántam Fejedelemségedet ez alázatos instantiámmal megtalálnom, hanem értvén Nemzetes Vitézlő Horváth Tamás Gyalog Fő-Kapitány uram ő kegyelme Fejedelemséged előtt való bévádoltatását az iráni, hogy ő lett volna oka Esztergam-várának feladásának, — az mellyben ártatlan; mivel az obsídiókor hogy az kúrárul visszatértem, Fejedelemséged parancsolatja szerint mindazon nyavalyás állopotomban is, két hajdúnak vállára támaszkodván, bévitettem magamat, és ottbenn is maradtam volna, de nómelly hajdúk admoneáltak, hogy az Istenért ottbenn ne maradjak: mert a német hajdúk és némelly roszak megfognak, s megkötözvén labanezkézben adnak. Már akkor láttam magam is az nagy confusiót; Bonefuss commendáns uram nem is úgy szállott a mint kellett volna, hanem csak mint afféle félemlett csak szuszogott. Az palotás vörös hajdúk is felzendülvén, hogy az fegyvert lerakják, — kik közül hármot vagy négyet in flagranti agyba-főbe is vertem; Csajághi uram hajdúi szintén úgy már nagyobb részént meg- hasonlottak volt: egyedül Horváth Tamás uram fogta jobban az dolgot — hogy csak halálig tartsák a várót! .... Az minthogy jó lélekkel mondom, hogy semminek nem oka. Azért alázatossan könyörgök iránta Fejedelemségednek: megelégedvén eddig való árestomával, mél- tóztassék elbocsáttatni, és előbbeni hivataljába s tisztibe restituálván ő
