Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)

XLV.

501

lamellyikébe vitettek volna el, mert e javakat akkor — az alföldi három pusztát kivéve — ellenség tartá megszállva. Leghihetó'bb azért, hogy a hős a lőrincz-kátai 6 temetőben aluszsza örök álmait. A lőrincz-kátai mostani templom 1727-ben épült, a réginek helyére, a mely körül az <5 temető teriile; az építéskor e temetvény felhagyatott, s talán részben fel is dulatott. Most csak az ásatásokkor elétünő embercsontok tanúskodnak egykori létéről.

A tábornok sírját tehát ez elpusztult temetőben meg nem jelölhetjük; egyenlővé lett halma a földdel, a mely csak hírét hordja immár, hamvait mint drága kincsét rejtve tartogatja.

Ha meg tudnék sírját jelölni, felvésethetnők czímere mellé sírkövére:

Élt a honért; hon ügyét vérrel védé vala váltig,

Meghalt: s hunyta után a szabadság porba hanyatlék.

Mégis — boldog hős! . . . még ő sírjába reményt vitt,

S nem láthatta: a szent harcznak mily bús leve vége.

Boldog hős! legalább nem hunyt el számkivetésben! . . .

Egykor a hont őrzé: most a haza őrizi hamvát.