Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)

XLV.

493

elnyert marhákat, s alárendelt megbízottjai által az országban is egybevásároltatott ökrökkel egyetemben, haza hajtatta uradalmaiba. Ott aztán kihizlalták, s tőzsérjei: Mikolics Ferencz, Győri Pál, Tukovics György, Tu- kovics Ferencz, Benkovics János 300—500 darab számra hajtották Németországra, a hol tetemes nyereséggel adták el, mivel senkisem versenyezhetett velők olcsóság dolgában, a vám- és harminczadokbéli kedvezmény miatt. Hogy ilymódon sok pénzt szerze: Kolinovics is emlékezik, — de legjobban tanúskodnak ama tőzséneknek fennmaradott számadásai1). Sőt a pozsonyi Labancz Napló is följegyzett erre nézve egy-két adatot. Például:

„Pozsony, 1708. július 1. Vak-Bottyán háromszáz hizlalt ökröt hajtatott, — de még el nem kőitek; az göbölyössé mondta, hogy meghagyta, hogy mennél- liamarább lehet, adják el, mert nem sokára meglesz az békesség, — azután többen is lesznek az kik kereskednek vele.“

„Július 3. Vak-Bottyán háromszáz ökre megint itt van az pozsonyi réteken.“

Igen nagy jövedelme volt azon időkhez képest Boty- tyárinak, mint vezénylő-tábornoknak is. Rendes fizetése vala mint tábornoknak havonként 480 forint, s 120 emberre, 120 lóra fizetés és tartás; mint reguláris lovas ezredesnek havonként 200 forint, s 50 személyre, 50 lóra fizetés és tartás. Táborkarára, hadsegédjeire, hadi irodájára, tábori pósta-, szállás-, szekérmestereire stb. mind kiilön-külön fizetés járt. Mint vezénylő-tábornokot: illeté a nyert hadi zsákmány nagy része2), s a kivetett sarczokból bizonyos illeték; joga volt az ellenség’ vagy bé nem hó'} Paloesay és nemz. múzeumi levéltár.

2) Ausztriába, Styriába, Morvába s a ráczok és horvátok földére tett gyakori győzelmes beütéseit tekintve: nyert badi-prédából roppant jövedelme lehetett.