Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)

XLIV.

488

Had még csak volna: ott van Ebeczky brigádája, ott Szent-Péteryé, ott Újvár körül Baloghó, — mi haszna? ha nincsen jó tábornok! Megirta — úgymond — hogy e hadak rontsanak a németre, gyújtsák-reá Szécsényt; Szent-Pétery s Balogh dandárai törjenek Morva felé: — „de kivel? ki fog hadat vezetni? Ott pedig most sokat tehetne jó ember; egész Bécsig és Morvában sohult sincs több had, csak az mi Pálfival megfordultnak iratik“ x).

Álhatóit már Bécs, nyughatott már Morva, kedve szerént járkálhatott Heister: mert Vak-Bottyán karja örökre lelankadt.

Ugyan e levelében panaszkodik Bercsényi, hogy már Radios Endre, a kassai híí öreg generális is haldokol, — oda sem tud kit küldeni helyére. Mindenütt érzék Boty- tyán hiányát; nem volt ki a táborokat vezesse, s nem volt ki a városokat védje. Később pedig bekövetkezett a katonaság demoralizálódása is: nem volt ki fegyelmet tartson köztük, nem volt ki bátor lelket öntsön beléjök; az ellenség zászlainak lebbenése elégséges vala megfuta- modásukra. Nem élt többé Bottyán.

Az ő halála valójában nagy csapás volt a kuruczok ügyére, mely annakutána fokról fokra alábbszálla; mert ha Bottyán 1710-ben még él, mikoron a magyarok a lengyel-svéd erővel megújulának, — ha ez óv nyarán Palocsay helyett ő kelhet által a Dunán : a szövetkezett magyar rendek ügye aligha jut vala annyira, hogy a szathmári békepontokat kénytelen-kelletlen el kelljen fogadniok.

Innét némely egykorú történetírók, például Kovács János, egyenesen az ő halálában keresik a háború lehanyatlásának okát: *)

*) Bercsényi levele Károlyihoz, 1709. oct. 28-káról Enyiczkéről. (Károlyi-levéltár.)