Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)

XLIV.

481

A dolog így történt. A hatvaniak, ki tudja minő alattomos praktikával megnyeretve, be akarának hódolni Budára; a várat, mely a Jászságnak és az egész Mátra- aljának kulcsa volt, az ellenség kezére törekedtek játszani. Ha a fondorlat sikerül: azon egész nagy magyar vidék, a kuruczság kifogyhatatlan támogatója és bővsé- ges éléskamarája — oda-vész.

Bottyán azonban idejében hirt von, s szerencsére közelében lévén, váratlanul Hatvanban termett. Raj tok-dobban a a meglepett árulókon, s ottan erős vizsgálatot tartván, kideríté a cselszövényt. A bűnösöket vasra veretve Eger várába küldötte, s Hatvant friss őrséggel raká meg. Ekkép vévé ezúttal elejét a bajnak, mely később — mikor ő már nem élt — csakugyan bekövetkezék, ha nem is magára a hatvani várra, de legalább a Jászföldre nézve.

Bercsényi irja Enyiczkéről 1709. november 3-káról Károlyinak:

„Hatvanbul hire sem lesz innenfelül : hol jár az átkozott német? Most jut eszemben: Hatvan meg akara Budára hódolni, kiért holta előtt harmadnappal szegény Bottyán ott vala., s fogdostata meg ben- nek; talám még azon factió hítta oda a németet, s terjedt az Jászságra“1).

Tehát „holta előtt harmadnappal“; úgy van. Boty- tyánt ugyanis, alig tiporta szét a hatvani cselszövényt, alig érkezhetett innét lőrincz-kátai táborába vissza: talán az árulás-okozta fölindulás, talán azon maga-kimélése nélküli odaszáguldásakor kapott rázkódás, vagy áthülés következtében rohamos agy velőgyulladás lepte meg, s pár nap alatt kioltá cselekvénydús életét. Igaza volt a néphitnek: testének a golyó nem árthatott, fegyver meg nem bírta ölni — betegség által kelle a másként halhax) Gr. Károlyt-levéltár.

31