Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)
V.
41 tornáczon lévő őrök azt észre nem vennék. A hfí nő, képzelhető, ezer örömmel érté a jó, háládatos emberek szándékát, s fegyvert küldvén tőlük ura számára, biztatva, kérve, megajándékozva bocsátotta őket vissza. Más részről molnárokat fogadott, a kik férjének nehány legsebesebb iramú paripáját két hű csatlóssal és lovászszal együtt átszállítsák a Dunán, hogy ezek Nyerges-Újfaluval átellenben a parton készen várakozhassanak; magok a molnárok pedig evezzenek azután Újfalu alá, Bottyánt majd a túlpartra a paripákhoz általviendők. Mindezt a visszasiető pórokkal is tudatá. így készíté elő férje szabadulását. A pórok éjfélutánra haza érkeztenek, s hozzá fogtak a munkához. A ház falát hátulról szép lassan megásván, benyújtották Bottyánnak neje által küldött csatakardját; a fogoly ezredes a gyanútalan őrökre gyorsan kirohana, s hirtelen összevagdalá, kaszabold őket1). Azzal — nehogy a fegyvercsattogásra, haldoklók hörgé- sére ideje korán több német jöjjön elő — nagy sebesen a partnál váró csónakhoz sietett, a pórok által kalauzol- tatva. A molnárok nyilsebességgel eveztek át a megmentett hőssel a túlsó félre, a hol ő aztán paripájára szőkék, s szolgáival tova vágtata. Ekkép szabadítá ki Bottyánt a fogságból a nép hálája s nejének hűsége. A fondorkodás örvényéből kiragadta — a szeretet. Börtönéből való kimenekülése, mint láttuk, nem kevésbé kalandos és merész, miként Rákóczié vala a német - újhelyi tömlöczből; csakhogy Bottyán szabadulását még saját hősiessége is emeli, mely- lyel magát őrein keresztül tőré, lesarabolván e zsoldosokat. És mint Rákóczi menekülése megmentőjének ') Kolinovics.
