Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)

XLIII.

471

elején Pozsony körül is mutogatták magokat, s a város alól marhákat hajtának el. Szorongatták Nagy-Szombatot, a Fehérhegyeken túl Stomfa és Szakolcza felé a Morva vizéig száguldoztanak, az adókat beszedve, nyereséget kap- dosva; egy csapatjuk ugyan Szénásfalunál (Szenicz) némi veszteséget szenvedett: de egy másika, Eszterházy József népét másodízben is fölveré.

Egyébiránt mindezekről lássuk Bercsényi levelét, és a pozsonyi Naplót.

Bercsényi hja 1709. ang. 29-kéről Jolsváról Károlyinak :

„Ezennel veszem 26. költ levelét kegyelmednek; Isten megmutatta ott is1) itt is az szerencsét, s másszorra kal- lasztotta. Pálfi megértvén az' hadaknak mind iminnen, mind amonnan való megtérésit, meglibbent vala Elvennél ; intercipiálván Heisternek és Ebergényinek irt leveleit, amannak Írja, hogy ha már visszaindult (Dunántúlról), ott (Divénynél) várja meg, és Szécsényhez megyen eleiben. Ebergényinek : ne féljen, még itt járok én, és ha nem állhatja, szálljon Bosenberghez, ott megsegétheti. — Látván: hiában várom mozdulását, mentem 21. az hadak közé; találám Füleknél Ebeczkit három regimenttel — egynek sem sok. Hajnácskőhez mentem étszakára. Virad- tig, olly hiszemmel, hogy engem ott tanál : rajta gyütt Pálfi, olly sebessen, hogy ha nem küldtem volna az Ipoly- hoz vigyázó seregeket, egészlen confundálta volna; de amazokban akadván, ezek az puskázásra recoligálhatták magokat, nyomultak felém csendessen. Megtudván Pálfi az raboktól Hajnácskőnél táborral hogy már létemet, megfordult. — Mindenütt úntalan nyomában küldvén, csipkedték, s minden porta szerencsével tért meg. 0 sem mulatott, az nap étczakával visszatért lyukában; 23. az

') Erdély szélein, hol Károlyi csatázott.