Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)
XL.
444 Tábornokunk helyzete a dolgok ily állásában elképzelhető; átellenben a kiontott vértől gőzölgő, romoktól füstölgő, megrémült országrész: melyet megsegítni vágyna, mert nélküle menthetlenül oda vész; vele azonban csekély sereg, csak 5000 ember, s csak két tábori taraczk, és közben a Duna, melyen ellenséges ágyús- naszádok czirkálnak; a túlsó parton majdnem akkora, s tán már holnap két akkora német tábor, mint az övé; ezenkívül jóravaló hajója sincs melyen átkelhetne, s hogyha volna is: a földvári erőd, Schilling, s a hajóhad ágyúi ellen csupán két taraczkjával védhetné gyarló kompjait. Ha átkelhet is: hadát csak apránként költöztetheti, s igy az egyes szállítmányokat — ha ugyan szerencséből még a Dunán össze nem lövik, el nem merítik hajóit — míg a többi utána érkezhetnék, Schilling túlnyomó erővel könnyen egybenvágathatja. S így nemcsakhogy a túlva- lókon nem segít, hanem csekély hadát is hiába elveszti. Cselről, avvagy másutt átkelésről továbbá, szó sem lehetett, mert a rácz naszádok föl és alá szorgalmasan őrködtek, czirkáltak, és Schilling is követhető őt a túlparton seregével akárhová, s mindenütt csak úgy eleibe szállhat vala. E fölött Bottyán, ha másutt kelne által: Simontor- nyától, melyre oda túl csekély hadával, addig, míg Esz- terházy szétszórt katonasága összegyülekezik, egyedül támaszkodhatnék némi biztossággal Heister ellenében : Simontornyától, mondjuk, távol esnék, elvágatnék. Ily válságok közt találá Bottyánt Palkovics válasza, melyet oda alá a madocsai pórok hűsége csempészett át és juttatott aug. 15-kén tábornokunk kezeibe: „ Méltóságos Generális! Nekem kiváltképpen való régi nagy jó uram! Ajánlom szolgálatomat Nagyságodnak. — Yecsei táborbúi Nagyságod 13. Augusti emanált levelit vettem ez étczakán, includált currenssel együtt. Értettem
