Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)

XXXIX.

436

„Az németet békésértem Sümeg alá, de semmit nem vonyhattnnk el közűlök; Rendekhez szállott; egy katonámat szintén a városon (Sümegen) vágta le az rácz porta. Mazalin portáz ki (Körmendvárából) az Hegyhátra, az hashágyi marhát elhajtotta; szintén most munkálkodom, hogy valamint vérit vehessem. Az napokban valahol legyen, de próbálok“ ').

Eszterházy ki 26-kára Szent-Grótra rendelé össze hadait, Nyirádról 24-kéről pátenst bocsát ki „egész Dunán- innencso földön lakos hadi, úri, nemes és nemtelen személyeknek.“ Biztatja őket: ne higyjenek Heister „hazndozó, mocskos hivogató-leveleinek“ sem kemény büntetés alatt fenyegető pátenseinek; maradjanak hazájokhoz letett eskű- jökhez mindenek hívek, hisz a német „akármint fegyverével rémítteni láttassák: mindazáltal Isten legkissebb előmenetellel azon ellenség kevélységét nem segíti, és keménykedését tartományunkban elől nem viszi.“ Parancsolja : gyűljenek a fegyver foghatók az ő, Eszterházy táborába, valahol hírét hallják, hovahamarább, mivel „már Isten jóvoltából alkalmas corpussal gyülekeztem, s azon szorgalmatoskodom, hogy az ellenség körűi magam hírével káros csapásokat tehessek, és minden uton-módon, magában elvéit gonosz excursióit impediálván, az egész erejét is megpróbálhassam. Értvén azért mindenek ily hazánk közjavára s magunk, famíliánk, s cselédink megmaradására czélozó igyekezetemet — mivel éltem s vérem föláldozásával édes születtem-földemnek mamitentiójára magamat elszántam -— valaki fegyverhez alkalmatos az lakosok közűi, és corpusomhoz nem jön : fegyverre alkalmatos volta kinyilatkozván, annakutánna is személyekben az ollvaténok hazafiúságtalanságokórt megfogattatnak és exe- quáltatni fognak, jovaik penig prédára hányatnak. Magának legkissebb nehézséget senki ne tegyen: akármint fenye*) Tábori könyv.