Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)
XXXVI.
388 nem lehet subsistálni. Örömest is elmegyen a katonaság, mintsem itten lovát koplaltassa, rontsa, és sanyargassa; több egy hétnél sem abrakja sem szénája, szalmája is igen szűkön. — Most semmi hireim nincsenek; holnap várok.“ XXXVI. A Hatvanból april 22-kén maga is személyesen hadai után indult Károlyi a vizek apadásáról vett újabb hírekből azt itélé, hogy a Garam on most már gázlókon is átmehet a lovasság; de tévedését eloszlatta a Ga- ram melló'l épen visszatérő' Bottyánnak ezen Patakon kelt levele: „Méltóságos Fiam-Uramnak, kegyelmednek ajánlom szolgálatomat. Jóllehet kegyelmedtől eltávozásom alkalmatosságával érzettem erőtlenségemet: mindazáltal azonnal indulván, experiáltuk adjutánt urammal (Nagy Gábor) a Garam- nak árját; két egész hete a miulta egy állapotban vagyon ; színig lévén, lehetetlenségnek tartom gázlóban az általmenetelt. Öszvehivattam öregkorú embereket, kik illyen tavaszi áradást sokszor experiáltak, el merik mondani: Pünkösdig sem reménlik olly apadását, hogy gázlóban lehessen a költözés. Mindenekben jelen lévén kegyelmed adjutántja — tehet bó'vebb informátiót. — Itt mikor megszállottam volna délre: találtam Géczi uram katonáit; hallom hírét, hogy többi katonaság is itt körülbelől vagyon, — nem javaslottam volna addig, míg bizonyost nem tudott a Garam felül1). Tovább mitevő'k légyünk? várom kegyelmed dispositi óját; ha hidat eri- gálunk: micsoda modalitással erigáljuk, és micsodás se- curitással ? b Minthogy a hid még nem volt berakva.
