Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)
IV.
32 parancsot Bottyán elfogatására. És Bottyán csakugyan, minden előleges kihallgatás nélkül őrizet alá tétetett1). Mily nehezen eshetett e méltatlan bánásmód a hon határaitól távol, épen a dynastia érdekeiért vérét ontó hadfinak — elgondolható. Mikor a hadi törvényszék elé állíták, s a vád előtte felolvastatott, nem tudta: hosszanrr kodjék-e vagy kaczagjon? O a messze idegen tartományokban jóformán még hírét sem hallá akkoráig a hazai forrongásnak, s Rákóczi elfogatásának1 2). Szerencséjére világosan el tudott hárítani minden kétséget, és teljesen igazolá magát, annyira, hogy kénytelenek valának őt fölmenteni. Ekkor feladójának megnevezését követelte, hogy számolhasson véle. Kérése megtagadtaték; elégedjék meg-, hogy ártatlannak nyilváníttatott. De Bottyán nem az az ember volt, a kit könnyű szerrel el lehetett volna hallgattatni. Tiszti rangjának, katonai becsületének meggyalázását emlegeté, s ismételve követelte az alattomos árulkodó nevét. Mindhiába; Kuckländer nagy kegyben volt; nevét mély titokban tárták. Erre Bottyán úgy megharagudott, hogy ezredét ott hagyta a Rajnánál, s az Impériumnak hátat fordítván — visszatért honába. 1701. június 16-ikán már köbölkúti jószágán — Esztergom közelében — találjuk 3). IV. Miként menekült ki II. Rákóczi Ferencz német-újhelyi tömlöczéből, miként eredeti Lengyelországba: tudva lévő dolog. 1) Kolinovics. 2) Ugyanott. 3) Nyitrai káptalan levéltára.
