Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)

XXXIV.

376

hanem lovas hadaik ki- s bejárása által is. így jőve ki például april 10-ke táján Újvárból Bottyánhoz 600 lovassal Ocskay Sándor: Lászlónak öcscse, és ekkor a Géczy Gábor ezerének alezredese.

Bottyánt april 3-kán Szécsényben hagytuk. Három nap múlva ugyanott leljük; 6-káról írja Károlyinak Hatvanba : „Szintín most, délután négy óra tájban veszem Nagyságod úri levelét. Nagyságod idejövetele ná- lom ugyan mindenkor kedves: de jól tudom, most haszontalan, mert az mint ezen inclusábul kitetszik: a Garam úgy kiöntött, hogy csak az fák teteje látszik ki. Lehetetlen Újvár felé menni; most is itt vannak recognítióra embereim; azomban fűsi emberek is érkeztek hozzám, jelentvén az Zsitvának nagy voltát. Újvári uraimék semmitsem gondolnak hidcsináltatásrul . . . jó volna magamnak arra bérándulni, és a Zsitva hidját végben vitetni. Nagyságod udvarlására igenis kész volnék mennem ; de csak olly emberem sincs, kire bizhatnám az dolgot, a postérungot penig indisposite nem hagyhatom.“ (Tábornokunk ugyanis folyvást személye szerént vitte a fó'vezényletet a bányavárosok körüli védvonalokon, tisztjeinek napról napra vévén jelentéseit, és osztogatván parancsait.)

„Az hidlioz kivántató hajók készek: akár két helyen is általhidaljam az Garamot, csak az kiöntött árja szállana bé. Semmi baját már nem tudom (a hidnak.) Csajághy uramnak szólló levelet per expressum elkíildvén, Darvas Ferencz uramnak is adtam hirt, hogy Nagyságod után siessen. — Semmi új hírekkel nem ked- veskedhetem; hanem minémő német az Garamon túl kóvályog : három ezerbül vagyon commendérozva, de alig vagyon hatszáz.

Kérem Nagyságodat, ne nehezteljen egy-két órára való beszélgetésekre idefordulni: mert igen nagyon sziik-