Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)

XXXIV.

Ihol, a kedélyes öregnek mire egészsége helyre állt: már kedves játszisága, hámora is megjőve.

Nagy Gábor mart. 31-kéről újra ir: „Jóllehet az Ipoly kezdett apadni, mindazáltal az Garan még igen nagy, úgy hogy az csatai hid táján az innent.só' faluig jár. Generális Bottyán uramnak ez intenti ója, hogy meginduljon Újvár felé az vizeket megjárni: micsodások? S magamnak is parancsolt, hogy O Nagyságával menjek. — Az mi az szálfák dolgát illeti: 0 Nagysága azt mondja : mi szükség azt hídnak megfaragtatni ? mint viszi el az ember ha ily sárosok az utak? Ha megcsináljuk is az hidat: az ellenség azonnal felégeti. Én ugyan már ácsok iránt s faragó emberek iránt kiküldtem, holnap reménlem be is jönnek, csak az fák érkezzenek.“ (Szécsény.)

A főhadsegéd ettől fogva april 8-káig nem irt Károlyinak: mivel Bottyán őt, maga megbetegedvén, egyedül is elindítá a Garamhoz, a vizek megszemlélésére, s aztán april 3-kán — mikor újra vissza, érkezett volt — elküldötte Hevesre, hogy Károlyinak mindent élőszóval beszéljen el:

„Nagyságod Génerál-Adjutániját, Nagy Gábor uramat — írja Bottyán tábornok-társának Hevesre 1709. april 3-káról Szécsényből — olly teljes instructióval küldöttem Nagyságodhoz, hogy mindenekről — valamint szintén magam — informálhatja Nagyságodat. Hanem Nagyságodat azon kérem: mindenekfelett az hajdúságnak ideküldését vagy megszerzését munkálkodni ne terheltessék, — mert a nélkül semmit végben nem vihetünk. Az hid készületinek az ellenségnél mindenütt nagy hire vagyon; kétség nélkül, mihelyest az hidat vetjük -— reá jön; azért az Garam mellett hajdúság securitására mindjárt sánczot kell vetni, máskint nem reménlhetem az