Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)

XXXIII.

365

bányavárosok felé, sőt olykor kompok segélyével a Garamion át is. Az újváriakkal ügyes kémek által szakadatlan összeköttetésben, levelezésben álla.

Károlyi mart. végére jött fel újra. Addig a védál- lomásokon mindenütt szerencsésen folyának a dolgok; ali egy-két baleset fordula elő; nevezetesen Szuliányon, Vájd András ezredest, hihető, vigyázatlansága miatt, meglepték. Ez esetet Zsámboki így irja meg Hidvégről mart. 24-kéről: „Negyednapja szuhányi falura rajta ment a németség, körülfogta, bennszorítván Vajda András uram ezerit; alkalmasint vesztek el bennek, s lovat pedig 200. vettek el. Úgy szintén tegnap bátlii postérungbul a mieinket kiverték.“ Ez utóbbi helyen Gundelfinger ezere feküdt volt.

Egyébiránt ezen hegyes vidék szorulatait a lovas kuruczoknak igen nehéz is lehetett védelmezni, a tetemes gyalogsággal biró németek ellen. Csak 3 — 4000 hajdú kelle vala itt őrségül: s a lovasságot a síkon szép ope- rátiókra használhatják; — de ha nem volt. Az egy fü- részi szorost kivéve — hol Csajágliy feküdt — a többi őrállomást az egész télen át mind lovas védé; s a lovasság ily szűk, sziklás, erdős helyeken mindig hátrányban van.

Maga Rákóczi irja emlékirataiban az ezen évi téli hadjáratról: „Ámbár nagyon kemény tél volt nemcsak nálunk, hanem egész Európában: az ellenség mégis hatalmába ejtette a bányavárosokat (1708. november), s onnan Liptó és Árva vármegyékre szállván (1709. január, február), Árva várát ostromolta, s a tavaszra el is fog- lalá. Nagyon könnyű lett volna az e vidékbeli szorulatokat megvédeni: de sehogysem lehetett többé gyalog hadtestet összeszedni; még a várak helyőrségeire sem volt elegendő gyalogságunk. “

bn c t