Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)

XXXIII.

359

transmittálnom. Hacsak nagyobb kategóriában nem tartatik az had: magunk magunkat igen szépen elpusztítjuk, kit bizony mikor az ellenség meghallja, igen fogja örülni. — Másfelől is jöttek ollyas hireim, hogy visszatérésével (Újvártól), kegyelmed hadát sohol bé nem várják (a lakosok), rettentvén őket mások példája. Ezekkel hogy kölletik alkalmatlankodnom, nagyon követem; de mivel nem szenvedhetem a sok szegénység lamentátióját: akartam repraesentálnom.“

Ezen keserű, és meglehetősen erős szavak után még ugyan az nap újra ir a szegény nép ügyében: „Az szegénységnek sokféle lamentátiója végett mai levelemre re- flectálom magamot; én nem tudom: megyen-é oda kegyelmedhez (Károlyihoz) panasz vagy nem? Én nyughatatlan vagyok miattok. Kérem, ne engedje annyira zaklatni a szegénységet az hadaknak!“

Később ismét nehány hozzá folyamodó „szegény sziráki lakosokat“ vesz pártfogásába, Károlyi zsaroló kvártélymesterei ellenében.

S jellemző, hogy míg a lakosság javainak pusztítása ellen ily meleg kebellel síkra lép: saját maga jószágainak veszedelméről, melyeket először Károlyi hadai, azután az oda hatolt németek pusztítának el, csakúgy gúnyolódva, félvállról emlékezik: „Köbölkúti jószágomig penetrálván az ellenség: ami a sáskáiul megmaradt, megette a hernyó.“

Károlyi népe ellen a vármegyék Rákócziig, Bercsé- nyiig vivék panaszaikat. Bercsényi Írja Károlyinak Unghvárról mart. 15-kéről: „Az hol élést szerezni kellene: ott emészt most az kegyelmeddel való had; az vármegyék csak az panaszt appellálják; azt hagytam vala: kevesebb kvártélylyal et subsidio, már az is kicomputálja magát, még penig az pénzt is hogy exigál- juk: az nem lehet; keményen irtani Szemere László úrnak,