Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)

XXXII.

350

Kókaynak a táján Szebellében hagyott két százada szerencsére, segélyül sietett, mire aztán a németek viszszahuzódának. Kókay így ir erről febr. 18-káról: „

........

Postérungalis lielyünkben Szebellébben visszaordereztettem a nemes jász regementtel, és szintén ma estve érkeztem bé Szebellébben, és itt postérungalis helyünknek custódiá- jára hagyott liadnagyimtul értem, hogy selymeczi, zólyomi némettel megegyezvén, Vajda András kapitány uram Szenográd nevű postérungjára ismét harmadszor is ir- rumpálván, ott hagyott két zászlóalja militiáját felverte; egy zászlójokat, circiter 12 lovakkal együtt elnyert; sokakat egy ingben s lábravalóban a fehér hóban kiugratott. Mikor már praedam positis visszaindult volna ezen ellenség: postérungomban hagyott két zászlóalja katonám succursussokra azonnal ott termett; eleget puskáztak vélek, de a sas körmébül a karvoly a prédát el nem nyer- heté; hanem a kapott prédácskával visszament az ellenség maga postírungjában.“

Különben hogy e katonaság mennyire el volt már lankadva az ősztől fogva való folytonos őrködésben, s lovaik a sok fárasztás, és eleség hiánya miatt mennyire el valának csigázva, látszik Kókay Márton leveleiből:

„Praeterea kérem az urat alázatossal! — Írja ezen ezredes febr. 18-káról Szebellébről Balogh István dandár- noknak — ezen szegény elkallódott, megunatkozott, kedvetlen militiára könyörületes szemmel egyszer reá tekinteni méltóztatnának a Méltóságok; hadd szenyvedne már kvártélyban megnyugodt militia is egy keveset, hogy ezek is valami pihenést vehetnének szegények. Másként, hacsak nyugovásuk nem lészen: az ellankadás miatt jövendő hadakozásra vékony reménység lehet felölök. Azért kérem alázatossal!, a Méltóságok előtt eziránt pártfogással lenni ne terheltessék az úr.“