Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)

XXXII.

347

tehetnék magam személyében, is több had nélkül: elitélheti kegyelmed; sine contractione militiae totius lehet-e azon had elégséges kettős munkára!“

Ugyancsak Bercsényi így ir Károlyinak Unghvárról febr. 13-káról: „Igen jó Ebeczky uram expedítiója is (Újvárba), de azt is tudni kell kegyelmednek, hogy már Viard Lőcse körül nyargalódzott némely nap; ott jól megpuskázották Lőcse alatt, azolta hova lett? nem tudom .... azt azért kegyelmeteknek vagy vissza kellene húzni, vagy vissza kellene verni.“

Ismét később, midőn a német másodszor készüle Szepesbe: „Az német készül Szepesben; igen félem, ott ne lepjék az városokon gyalogjainkot; az kik hasonló kenyeretlen boldogtalanságban vadnak. (Mint a Szécsény táján lévő kiélt földön fekvő hadak.) .... Nem tudok merre fordulnom; pénz, posztó, fegyver forog az fejemben; megvallom, hogy nem tudom: ha lehet-é csak gondolni is valami módot az confúsió tollálására; hanem az a vigasztalásom, hogy magában szül az confúsió jót! . . . . Durn humana deficiunt remedia: divina succurrunt. Ámen, ám úgy légyen!“

Ilyen bús merengésbe esett már a szilaj-kedélyii Bercsényi is.

Egymást érék e napokban Rozsnyóról is a tudósítások b. Andrássy Istvántól, Bottyánhoz, Károlyihoz. Először febr. 9-kén ir Andrássy Bottyánnak: „Méltóságos Generális Urnák kegyelmednek kötelessen szolgálok. Mit írjon Babocsay Ferencz uram az ellenség Szepesben való menetele felül, kívántam kegyelmednek megküldeni, — melly is bizonyos. Kérvén, hogy Méltóságos Generális Károlyi Sándor urammal ő kegyelmével is ne terheltessék kegyelmed communicálni.“ stb. Ismét, Rozsnyóról febr. 12-kéről Bottyánnak: „Ennekelőtte is tudósítottam kegyelmedet, hogy már negyednapja múlt az ellenség