Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)

XXVI.

276

E levelét elszánt embertől kiildé el: Ujváry Mihály, Géczy Gábor ezredéből való zászlótartótól. TTjváry útra kele, s midőn éjtszaka egy faluba érkezvén, egyik társát élelem, a másikat a falu birája keresése végett elküldötte volna, s a három lóval egyedül maradt: egyszerre valami lovas csapat jövetelének zaját hallja vala. Pálffy németjeinek gondolá, de nem veszté el bátorságát. Sőt feltalálva magát, a sötét éjszakában elkezdé lovait dobogtatni, nyiliog- tatni, kardjával csörömpölt, s mintha egész ezredet vezényelne: nagy, emelt hangon commendérozott: Föl a Zászlókkal! Sipos, fújd a tárogatót! Rajta magyar! ....

Amazok megijednek, megállanak. Ujváry pedig folyvást vezényelve, nagy bátorsággal fel s alá nyargalód- zott. Egyszerre megpillantja az ellencsapatot a homályban; s keményen rajok rivall: Ki vagy? Azok, azt hívén, hogy már körül vannak véve, annyira megrettentek, hogy nem merének szólani. Ekkor Ujváry nagy vakmerőn felkiáltja egyedül-létére is, hogy ő kurucz, és Bottyán vitéze. Amazok erre üdvözölni kezdik, mert ők meg Bottyán egyik portyázó csapata valának. S midőn Uj- váryt vezényelt ezrede, zászlótartói, síposai, dobosai hollétéről kérdeznék: ez oda mutatott a két gazdátlan lóra — ihol vannak, úgymond, egyéb seregem nincsen. Amazok azért hangos kaczajra fakadónak1).

Alig ment tovább a bátor hírnök két társával: új veszedelembe keveredett. Párkány táján 11 szökevény kurucz lovassal találkozók, a kik Esztergomba igyekeztek a császáriakhoz, s hűségük jeléül az elöltalált Ujváryt el akarók fogni, s köríilvevék. De e vitéz ember két társával karabélyhoz kapott: s mind a 11-et elkergető2)- így jutott el aztán Rákóczihoz.

') Kolinovits. a) U. o.