Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)

XXIII.

239

De már mindennek vége volt.

Megbotránkozott továbbá Bottyán a sebesült fejedelem körüliével tisztek azon gondatlanságán, bogy sehol a város körül egyetlen dr sem vala felállítva, s 6' is a nélkül nyomult be hadával, hogy észrevette volna valaki. A szegény megbódult kíséret a boldogtalan zagyva futásban erről egészen megfeledkezett. Igaz, hogy csak vagy százan voltak, de azért őrség ennyiből is került volna. Az üldöző császáriak bármely perczben ott teremhetnek, és egy puskalövés nélkül elfoghatják vala a szövetkezett rendek fejedelmét. Bottyán azért 600 lovasát személyesen felállitá a város körül őrségül1); őrcsapatot vetett a Nyitra folyam hídja elé, s száguldókat indita Nagy-Tapolcsányon túl, a trencsényi útra, hogy biztos hirt kapjon az ellenség elöljárójának hollétéről.

Azután ismét visszamene a fejedelemhez, s nagy tanácskozások, bús gondok közt átviraszták az éjt. Reggelre megérkezett némi összevergődött hadakkal Bercsényi is, a ki Ocskayt még a csata napján, menekülése közben előtalálván 2), ezredével a viszszavonulás fodözésére, az ellenség ellen rendelé.

Nagyobb biztosság kedvéért Kis-fapolcsányba mentek át, a hová a tisztek nagyob részint összegyülekezének. Szomorú kép volt az. A gyalog-ezredesek szekéren hozták megmentett zászlóikat, s letevék a fejedelem lábaihoz, jelentvén hogy a hajdúság szétoszlott az erdőkben3).

Rákóczi Tapolcsányban tábornokaival hadi-tanácsot tartott. Elhatározók, hogy a vármegyéken rögtön álta’) Kolinovics.

2) Ocskay épen estebédjét költötte Isztriczán, a szlavniczai Sándorok kastélyában, előtte két énekes ifjú, kiknek gyászdalait egyedül, mélázva ballgatá, — midőn Bercsényi belépett. (Kolinovics.)

3) Rákóczi emlékiratai.