Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)

XXIII.

235

helyiséget. Pekry ezzel, tovább se kérdve se hallva, ab- banhagyá a megtámadást, sőt lovasságát a gáton megint visszavezető. E visszavonulás képzelhető, hogy lehangolta, megzavard a harczvágyó népet. A császáriak ezalatt meertámadák az országút körül álló kuruez ezre- deket; de ezen vitéz csapatok rohammal visszavágák őket. A völgy berkei között lévő gyalogság is jól viselő magát, középről és felülről az ágyuk erős tüzelése, hátulról az idegen lovasság által támogatatván. Heister már csak a visszavonulásra gondolt. Ekkor történt Pekry boldogtalan hátramozdulása. A szemes Pálffy észrevette ezt, s figyelmezteté Heistert, hogy a kuruczok azon részének magatartása nem látszik a leghatározottabbnak, nem ártana tehát ellenök még egy támadást intézni. Heister beleegyezik, s Pálffy előre parancsolja a német lovasságot és a ráczokat. Most a Pekry vezette jobb szárny — hihető, vezérében való bizodalmát vesztvén — minden egyéb ok nélkül megzavarodik és futni kezd. Rákóczi ezt látva, rögtön arra felé vágtatott, hogy a rendet helyre állítsa. Életét nem szállá, valódi hős hadvezérként működött1). Az árok mögötti tér azonban egy pillanat alatt eltelék futókkal — mivel a jobbszárny megbomlása más ezredeket is zavarba hoz vala — s a zűrzavar oly nagy lön, hogy a fejedelem csak karabé- lyosai segélyével vélé a rendet helyreállíthatni. Gyorsan rohant tehát ezek felé, keresztül a vizmosta hegy- szakadékokon. Testőrseregéből: a nemesi compániából a ki birt, ment vele. A fejedelem „Pandur“ nevli hires drága lova, mely már két vizmosást ugrott vala át, a harmadikban, mivel a másodikhoz igen közel feküdt, megbotlék, és bukfenczet vetve, nyakát szegé. Rákóczi szerencséjére oldalt veté magát esésközben, azonban bal') Kolinovics.