Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)

XXII.

230

detni, a melylyel együtt aztán nyomakodjék a fejedelem után, — lia feladatát végben vitte. Sőt Kolinovicsból úgy látszik, hogy Rákóczi akkép egyeze meg Bottyánnal,! miszerént visszatértéig döntő ütközetet nem foga- dand el.

Bottyánnak többi hadait: az Ebeczky, Ocskay, Ba- bocsay, Esze brigádákat mind magával vivé a ifejedelem. Berthóthy dandára az erősségekben maradt helyőrségül, Baloghé Bottyánnal Guta felé indult, ennek saját lovas ezredével egyetemben.

Ezzel Rákóczi a 22,000-nyi fősereggel fölfelé nyomált; július 23-kán Ocskaynak Bánkánál épített hidján átkele a Vágón, s La Motte franczia hadmérnökkari dandárnok- kal erős portát küldött előre a vág-új helyi sáncz alá. 24-kén virradtakor keményen ágyuztak a sánczból e kémszemléző portára. La Motte jelenté, hogy a sáncz nagyon jól védhető állapotban van.

Rákóczi ugyanekkor hirt vészén, miszerént Viard Morva felől átlépte a határt, s Szakolczába vévé magát, hogy Heisterrel, — a ki Trencsény veszedelmének liirére szintén kiindula 9000 emberrel') a Csallóközből — egyesüljön , s Trencsényt együtt felszabadítsák. Ocskay, ki « már ekkor a császáriakhoz hajlott2), igen ajánlá magát, hogy Viardot kicsalja, s lest vetvén neki, megveri, vagy legroszabb esetben beszorítja a gyarló, árok nélküli kőfallal kerített Szakolczába; ott a fejedelem aztán könnyűszerrel kiostromolhatja s elfoghatja őt, mind seregestől.

A terv tetszett; csak Rákóczi szólít ellene, mert jól tudja vala, hogy Viard jeles lovas vezér, s nem menend bele

x) Kolinovics. 2) Ugyanott.