Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)

XXI.

204

bül ollyas szerencsével járt, bogy Vágón túl, Szencz táján, Maximillian Staremperg elíbgattatott, ki is actu most ebédel velem. — Adjon Isten édes nemzetünknek Hlyen s ennél nagyobb szerencséket is!

Én tovább is az idevaló occurrentiákrul szüntelen fogom tudósítanom Fiam-Uramot: csakhogy a fiú is obli- gátióját tartsa rncg. — In reliquo kívánom: levelem találja szerencsés állapottal Fiam Uramat.

Sub dato Nitriae, die 22. Febr. Anno 1708.

Fiam Uramnak

kötelessen szolgáló apja Bottyán János m. k. “

„P. S. Tatár volt nem fiú az ki az d atyjáról olly hamar elfeledkezik mint Nagyságod! —

Max Stoi’omberket hetedmagával hozták kezemhez, az többit levágták; Bécsbül jött volna postán, Vágón túl az hadak közé. Holnapután fölküldöm Lo- cumtenens Fö-Generális Urunknak“1).

Ugyanez eseményről Szluha Ferencz így tudósítja Károlyit Újvárból febr. 29-kéről:

„16. praesentis 23 vagy 24 személyből álló portánk szerencséssen Vágón túl járt, az ki Szencz táján Max Stromberget Pozsonyba (helyesebben: Pozsonybul) való útjában elővévén, quárdiáját felverték, magát Generálist negyedmagával (ezt Szluha nem jól tudta) elfogták, szerencséssen által is Negyednél gyüttek, és bévitték Nyitrára“ 2).

Megjegyzendőnek vélem itt, hogy Kolinovics, ki Stahremberg elfogatását különben mindenben igen híven beszéli el: egyben téved. Abban tudniillik, miszerént ő azt állítja, hogy Bornemiszáékat Ocskay küldte ki, s *)

*) Károlyi-levéltár. 2) Ugyanott.