Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)

XX.

196

Ezzel lnidi főpénztári tokával együtt február 16-kán reggel hintójába veté magát, s 20—25 lovas német kíséretében megindula nagy maga-elbíztában.

Azonban:

„Quem dies vidit veniens superbum:

Hunc dies vidit fugiens jacentem.“

Bottyán tábornok hadvonalainak vizsgálata közben február 10-ke táján érkezett Lipótvár alá. Ott a Babo- csay-brigáda, s az ostromzárlati intézkedések fölött szemlét tartván, nehány nap múlva Nyitrára folytatta útját, hogy a várat és a Balogh s Esze-dandárokat megtekintse.

Nyitrán febr. 15-kén kiválaszta egy igen bátor és ügyes liuszárörmestert a Galánthai Balogh István ezeréből, hogy a Vágón általküldje Pozsony és Nagy-Szombat tájára, — biztos tudósításokat szerzendő a németek hadállásairól.

Bornemisza János —így hítták az őrmestert — jól ismeré azon vidéket, minthogy réthei, pozsonymegyei születés vala; katonái is mind a tájiak: Balogh István ezrede pozsonyvármegyei lévén.

Midőn azért megkapá a tábornok parancsát: Koli- novics szerént 14, Szluha Ferencz szerént 23—24 elszánt legénynyel még azon éjjel megindula. A Vágón és a németek hadvonalán szerencsésen általvergődött.

A pozsony-nagy-szombati országúiban Szencz, Sárfő, és Boldogfalva között akkor valami csepőtés, bokros hely létezett, talán ma is megvan még. Bornemisza reggelre ezen bokros helyet elérvén : a berekben állitá föl embereit.

Egyszerre hintó közeledik 20—25 főnyi vasasnémetből álló kísérettel. Bornemisza jelt ád harczkész embereinek; ezek egyszerre előtörnek leshelyeikből, s nagy