Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)
I.
13 is, sőt az egész katonaság „öreg após“-nak hítta volt. Például Bezerédi Imre, egyik leghíresebb dandárnoka, írja Dunántúlról 1707. január 27-kéró'l Károlyi Sándornak: „Az öreg após vagyon nálunk“-1). Nevet nem is említ; természetesen, az „öreg após“ ki lehetne más, mint — Bottyán János! S ha szerette őt a katonaság : tán még jobban szerette a — nép. Bottyán neve a történelem lapjain legelőször is úgy fordul elő, mint a szegények, az igazságtalanúl nyomorítottak gyámoláé2). És e nemes jellemvonás egész életén fénysúgárként húzódik keresztül. A szegénységnek a katonaság általi zaklattatását, túl- terheltetését sohasem engedte; ha valakin húzást-vonást követtek el: oly bizonyosra fordult hozzá elégtételért, mint édes atyjához. Ha a vármegyék, községek a közterheket fedezni nem bírták : mint több példa bizonyítja, maga adott nekik kölcsön sajátjából tetemes összegeket3). Másokért ezerekig jót állt. A hadi rend és fegyelem — köztudomásúlag — korántsem vala azon időben annyira kifejlődve, mint korunkban; magok a főtisztek nem egyszer erőszakoskodtak, a közvitézlő rend természetesen annálinkább. A merre táborok vonulának keresztül, vagy épen huzamosb ideig tanyáztak : jaj volt azon földnek! Kiélték, kidúlták. Nem így Bottyán tábora, mely mindenütt példás rendben, kártétel nélkül nyomúla; nem volt nyomában pusztulás, kivévén, ha egy vagy más labanczos város, vidék lakói részéről ellentállásra talált, avvagy ellenség földén, mert ott aztán megengedé, hogy a katona legyen az úr. Itthonn saját tűzhelyénél éljen bizton a nép; azért *) *) Gr. Károlyi-levéltár. 2) L. Hornyik: „Kecskemét várostörténete.“ III. k. 123. 1. s) Például Esztergom- és Hontmegyóknek.
