Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)

XIX.

188

fogom küldenem, és az Fölséges Fejedelemnek és Con- foederált Statusoknak az illyen Haza-árulóit repraesen- tálnom; mellybiil azért ugyanazon büntetést várhatják magokra, az ki recenter Túrócz vármegye Vice-Ispányát éré, az ónodi Ország-gyűlésén1); nem óhajtanám penig, hogy kegyelmetek közül valaki illy büntetésre méltónak ítéltessék. — Egyébiránt maradok, ex castris ad Libén-Szent-Miklós positis, die 26. Junij, Anno 1707.

Kegyelmeteknek

szolgáló jóakarója Bottyán János m. k.“

Felső-Büki Nagy Mihály sopronyvármegyei alis- pánynak pedig ezt írja 1707. aug. 16-káról Karakóról: „Krakai táborban, 16. Augusti. 1707.

Jóakaró Vice-Ispán Uramnak,

ajánlom szolgálatomat kegyelmednek.

Az ellenség Pápa tájára való érkezésével, tudom, a föld népe nem kevéssé eonsternáltatott, sok pusztítása, s égetése után2). Már viszont megtér Győr felé. — Azért kegyelmed az egész helységekre in gremio sui küldje ki mindenekelőtt currensét. Az szegénység csak lásson a maga dolgához s takaródásálioz.

Most mutatá ki Pálfíy foga fejérét, midőn egymástérő leveleiben,, -— a midőn senkisem kényszerítette •— és esküvel is mentette magát: hogy az ő hada positive és ex ordinibus nem égetett, hanem a mi történik, per modum excessus történik; melynek mostani cselekedeti (Szombathely, Pápa etc. fölégetése) világos ellenkező bizonyság, — elhitesse a leikével! *)

*) Rakovszky Menyhártot érti, a ki árulásáért összevagdaltatott a fölgerjedt rendek által az ország sátorában.

2) Rabutin és Pálfty, mint láttuk, utjokban, merre jártak, mindenütt égették, pusztították az országot.