Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)
XIX.
186 Eszterházy Antal a túl a dunai kuruczság sorsa fölött kétségbe esve, 1707. febr. 26-kán Köbölkutról így ir Bottyánnak, már csak a Dunán átmenekülésre gondolván: „Ha teljességgel extremitásra fakadna az dolog: Du- náninnénd való hadakkal a Dunát közelétse, egy részét Pakslioz, az holott kompok elrejtve találkoznak, más részével a karvai passuslioz nyomuljon maga is“1). Es Bottyán megmutatta, hogy nem nekie, de liabu- tinnak kelle megroncsolt hadaival Stalirembergék által segíttetve menekülnie; megmutatta, mint láttuk, saját erélye, vitézsége, s a népnek iránta való szeretete, az ügyhez megbizonyított hűsége által. Bottyán helyzetét még az is nehezíté, hogy míg ellene az év folytában összesen három mareclial és nyolcz tábornok liarczolt: ő egészen egyedül vala; szívesen ma- rasztotta volna maga mellett b. Andrássy István tábornokot: de Eszterházy Antal maga mellé kivárni és áthivatta ezt, úgy testvérét Pált is Nyitrára, azt írván Bottyánnak, hogy „Andrássy Pál uramot, ha bonis nem akarna: akaratja ellen is küldje által az Dunán“1 2). így tehát egészen magára maradt; az alatta szolgált brigadérosok és ezredesek közül is csak kettő: Bezerédy Imre és Balogh Adám bírt kiválóbb katonai tehetséggel. De Bezerédyt nagy ambítiója miatt Bottyán nem igen szerette. Szegény Balogh Adám volt jobb keze. Maradtak fenn továbbá adatok, melyek azt tan visítják, hogy Bottyánnak az 1707-ik év nehéz hadjárataiban nemcsak az ellenséges tábornagyokkal kelle küzdenie: hanem gyakran némely megyékkel, és a nemesség egy részével is meggyűlt baja. Mert a császári hadvezérek, különösen Pálffy : Ígéretekkel, pénzzel, rettentéssel, min1) Tábori könyv. 2) Ugyanott.
