Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)

XVIII.

182

Béri Balogh Ádámnak azonban a Rábcza árja daczára is sikerült valahogy áthatolni; vagy tán Sopronv felé, a Fertő jobb partján mene föl? Annyi bizonyos, hogy e bátor ezredes egyedül is meglátogatta Pálffyékat, és pedig szerencsével járt.

Eszterliázy Antal irja deczember 23-káról Károlyinak : „Ennekelőtte circiter negyednappal Colonellus Balogh Ádám ur maga ezerivei az Nyúláson Draskovics János Szolnok nevű helységnél heverő bagázsiájára insperate rajta csapván: dicséretessen úgy annyira fölverte, hogy minden társzekereit, s bagázsiabeli lovait, fegyveres paripáit, udvari cselédjének nagyobb részét, s ingéljeit (hadmérnökeit?) cum requisitis, musicussait is mind elfogván, eziistmívót elnyervén, az mellette lévő lovas és gyalog feles számú horvát és ráczságot mind elfogatván — egynihány gyalogja salválta csak magát az nezsideri templom kerítésiben — két ember kárával szerencséssel! vissza is téré (Balogh). Isten naponként illyetén aprólékos szerencsékkel megáld bennünket“1).

Balogh Adám ezen nyeresége, mint Eszterliázynak Bercsényihez intézett decz. 25-iki leveléből látható, igen jelentékeny lehetett, annyira, hogy belőle Balogh — kinek Eszterliázy a valóban megérdemlett brigadérosi rangra emeltetését sürgeti vala — Bercsényinek, sőt magának ü Felségének (Rákóczi) is kivánt kedveskedni, szép fegyveres paripákkal, drága, nagyúri ezüstmívekkel.

Balogh ez expedítiójából a Rábáidéiról hamar visz- szatérvén, deczember 25-kén már Sümegen jára. A tábori könyvben olvassuk:

„Tandem Isten kegyelméből ad diem 25. (Karácsony ünnepére) felverradván, Nemzetes és Vitézlő Balogh Ádám uram egy nyert standárral, hat ráczczal compareált Sii) Gr. Károlyi-levéltár.