Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)

XVIII.

180

Bottyán a föntebb elbeszéltek után, a Rábántúl nehány ezred magával Bezerédyt hagyván, a hadak nagyobb részével visszamene Pápára, hogy seregeit téli szállásokra bocsássa. Imént közlőit csornai levele már ezen útjában kelt. Alig jőve által a Rábán: Pálffy kilépett Ovárból, és Sárvárba, Kapuvárba, Győrré eleséget szállított. Azzal megint visszatére.

A „Labancz Napló“: „De 25. Novembris írja György, Bán uram hogy megprófontolta az Rábán innend lévő postírungban lévő beleket, és visszament Ovár felé.“

Ezen közben Bezerédy ismét szép diadalokat vitt, és újból beütött Ausztriába, hol csaknem elfogá magát József császárt. De hadd beszéljenek saját szavai: „Itten énnékem nem kevés fáradságom vagyon; az sok éjjeli és nappali nyughatatlanság, és szolgálat szüntelen rajtam; — most recenter tévén Styriában egy fordulást, a hol is Isten segítségibiil háromszázig való fegyveres rá- czot és németet levágtunk, hetvenhármot pediglen rabul hoztunk, egy öreg (nagy) zászlóval együtt. (Ezek, úgy látszik a hartbergi s friedbergi eseményekre vonatkoznak.) Azalatt Pálffy lejiivén Soproniul Sárvárhoz: mind ollyan fáradsággal viszont Ujhel (Német-Ujhely) felé fölcsaptam; Nagy-Martonban lévén háromszázig való lovas német és rácz, s annyi gyalog ellenség: kiken is rajtok ütvén hajnalkor — ötve- nig valót lecsapkodtunk, egy német strázsames- tert pediglen ötödmagával rabul hoztunk; kit meghallván Pálffy : sietett visszamenni Sopronyhoz, gondolván aztat, hogy engemet mellettem való hadakkal Ausztriában szorítson; de nem telhete kedve benne, mert mire íí Sopronyhoz ment: én akkorra meg is tértem minden kár nélkül, szép nyereséggel. —Nagy-Martont pediglen fölraboltatván és egy részét el is égettettem az városnak ; az ellenség pediglen az cemeteriumban recípiálván