Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)

XVIII.

174

megparancsolá, hogy csapjon közvetlenül a város falai alá, ejtsen ha lehet zsákmányt, s az űzőket vezesse a lesre.

Soprony városában — írja az említett krónikás — 2-da 8-bris, vasárnapi napon, prédikáczió alatt riadás tá- mada, lármát vertek; egy csapat kurucz nyargalt a város alá s jó számú marhát hajta el. A császári katonaság, s különösen a ráczok és a sopronyi „Freyreiter-Husarn“ lóra kapnak, kiütnek reájok. Amazok hátat adnak, s midőn utánok a császáriak már jó messzire kimentek volna: egyszerre csak kiömlik vala reájok a berekből a lesbe állított kurucz lovasság — Bottyán, Bezerédy, — s megfordítá, majd bekerítő, és annyira összevagdalá őket, hogy csak igen kevés menekülhete belőlük1). Mikor a várbeliek hirt kapának övéik veszedelméről: Kolinovics szerént Nádasdy két császári regimenttel (Ritter csak úgy Írja : nagyobb erővel) kinyargalt segedelmökre. Midőn a mészárlás helyére érkezett, Bottyán jól kigondolt terve szerént ezeket újabb cselbe vinni akarván: ott liarczba sem álla velők, hanem visszavonulót fuvatott, megfordítá csapatait, és a kuruczok gyors lovaikon oly sebesen száguldának Keresztár felé, hogy a nehezebb német lovasság semmi kárt sem tehete bennök. A helység előtt Bottyán bevárá a németet, színre harczot ada, de csakhamar ismét megfordult, s keresztül a városkán. A németek utána. Erre az elrejtett két ezred hajdú a házakból, kerítések mögül egyszerre két oldalról gyilkoló tüzet adott közéjök. Sokan lehullottak, sokan sebesültek, a fegyverek torkába jutván. A császáriak, úgy látszik, némi ostromot próbáltak: de semmire sem melleiének; felgyújták tehát a várost, s ekkor a hajdúságnak ki kelle a házakból vonúlnia. Kivonulásuk közben szabdaltak le közülök: „Die Talpatschen aber verschlossen sich in die Häuser, und gaben Feuer

b „So zusammen gehauet, dass gar wenig davon kommen konnten.“