Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)

I.

11

— zsarnokoskodni szerető Bercsényi ellenében, bogy a maga nézeteit — ha csak téves voltukról meggyőzni nem birták — az utóbbinak kedvéért egy könnyen meg nem változtató. Ezúttal sem mehetett a megbízott hadsegéd semmire. Bercsényi gondolá előre, s megjósolta Károlyinak :

„Most veszem Károlybúl 14. költ levelét kegyelmednek

..........Az adjutant felmenetele, adja Isten, vihessen szerencséssen sokat véghez; elhiszem, az Bottyánnal nem gondol, de azt is elhiszem, hogy Bottyán még kevesebbet véle, s csak várom már lamentá- tióját“ 1).

És Bercsényi nem csalódott, mert a küldött nem- csakhogy nem túrhatta más nézetekre Bottyánt, sőt ez nyerte meg őt a maga kivilietőbb, gyakorlatiabb terveinek, úgy hogy a hadsegéd pár nap múlva már Bottyán pártjára kelve irt megbízójának2).

Bottyán egyébiránt saját terveit rendszerént Rákóczitól mint legfelsőbb intézőtől vett egyenes útasításaiba gyökerezteté, és ezekre hivatkozva hajtotta végre, olykor

— mint láttuk — még a hatalmas Bercsényi ellenére is. Es Rákóczinak ő nagy kegyében álla. — Komolyabb viszálykodás különben mindezekből sohasem keletkezett, miután a nézetek a lényegesekben nem voltak eltéi’ők.

De lássuk tábornokunk egyéb viszonyait.

ÍBpttyánt saját katonái igen szerették, mivel — mint Rákóczi is irja — igazságot szolgáltatott nekik mindenben, ha igazuk volt. Ellenben a bűnösöket kérlelhetlen szigorral büntette. Ezenfölül teljes életét táborozásokban töltvén: úgy ismeré a magyar katonaságot, mint önmagát, és ezért könnyen és kedvök szerént tudott velők

') Unghvárról 1709, mart. 18-ikáról. (Károlyi-levéltár.) s) L. Nagy Gábor leveleit a Károlyi-levéltárban.