Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)
XIV.
126 Nyeresígünk lett ugyan mi kevés, mivel az Lajtán innénd semmi marhát sem engedtem elhajtani; úgy öregestül apróstul valami háromszáz darabig nyertünk. Egyéb kárt nem vallottunk, hanem az magam katonáim közül kettőt s Nagyságod (Eszterházy Antal) katonái közül egyet lüttek meg, de egyik sem halálos; s azonban Nagyságod ezeribíil egy lovat. — Igen megfáradtak volt már az lovaink: mivel egy étetéssel huszonnégy óra alatt jártunk húsz mértföldet öszve. Már innénd szállók az hadakkal Pillákra, az hol is meg fogjuk egy kevéssé nyugosztalni lovainkat. — Más semmi ollyas hireit nem hallottam azon az földön az ellenségnek hogy valahonnénd várhatnánk: hanem hogy az parasztságot erővel hajtják s szedik öszve minden ötödik háztul az sáncznak strázsálására; de az sem akar semmi úttal is előállani: látván, hogy előbb regularis nép lévén mellette, meg nem tarthatta, — annálinkább az meg nem tarthatja. Rövidnap múlva lészen gondom, hogy több heleken is elhányattassam (a sánczot), csak az lovaink nyugodjanak egy kissé, — nagy hajtás lévén ez egyszerre“1). XIV. Az 1706-ik év Bottyán homlokára az elmondott diadalokénál még több babért is fűzött, különösen az egervári hatalmas győzödelem által. Elébb kell azonban folytonosság kedvéért említenünk, hogy a tábornok a fertői sánczvonal bevétele után Sop- rony s az ausztriai végek további háborgatását Bezeré- dyre bízván, Eszterházyval együtt Komárommegyébe Ba- nára szállott2): hogy a Komáromban lévő gr. Stahremberg ') Gr. Károlyi-levéltár. 2) Eszterházy Antal tábori könyve.
