Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)
XII.
123 Fertőiül fogva Sopronyig liat erős sáncz (redout) volt, gyaloggal megrakva. Ennek hármát erős ostrommal, vérrel megvévén, mind halomban rakattam az népit, hármát penig hitre feladván, kettejébül rabságra hajtattam, az egyikéhül penig fegyver nélkül, az accorda és capitulatió szerént Sopronyban békés értettem. (Imé, mennyire egyezik a föntebbi német krónikával még a részletekben is.) Az lovassát penig (a kik Stahrem- berggel, belül a sánczokon, táborban voltának) egész a sopronyi kapuig vágtuk. Esett el az ellenségben több négyszáznál, rabul penig száznégyet hoztunk. Az mieinkbül alig esett négy vagy öt. Egy szóval, az mieink oly vitézül viselték magokat, hogy minden tartózkodás nélkül rajta mentek; az minthogy még illyen erős ostromot nem emlékezem, hogy láttam volna, mint ezek tettenek. (Nagy szó ez, az öreg, sokat próbált katona szájából.) Az sánczok erős pallizá- tákkal voltak környülvéve. — Hiszem Istent, nem sokára újabb hírekkel is kedveslcedhetem; kérem szeretettel Nagyságodat, engemet is az'oda való (tiszántúli) occurrentiákrul tudósítani ne terheltessék ..........Az feljiil megirt lineát fasinggal béhányatván, nagy erős ostrommal kellett megvennünk,. mivel az német élőnkben állott volt — melyben is igen kevés ment el“1). Eszterházy Antal részletesebben megirja a kuruczok- nak e fölötte szerencsés roham alkalmával szenvedett csakugyan rendkívül csekély veszteségét: „A mieinkből elesett egy hadnagy, három zászlótartó, tizenöt közkatona; sebes: száz. — Az ellenségből négyszáznál több esett, — csak az kit én olvastam is testeket.“ (Datum ex castris ad Sz. Miklós positis, die 18. Augusti, circa hora 10 nocturna. 1706.2). x) Károlyi-levéltár. 2) Ugyanott.