Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)

XII.

Ill

hanta, bevette, és prédára veté1). A védőket, a kik a belvárba idejekorán be nem menekülhetének, kardélre hányták. A várbeli német és rácz katonaság kitört az ostromlottak segélyére; most Bottyán az éj sötétében ezekkel öldöklő utczai harczot kezdett, mígnem siirű pus- karopogás és rohamok között visszaverte őket a belső várba, azonban közűlök hadai — mint maga hja — „feles németet és ráczot kinnszorítván, le csap- dós tak“2). Itt szerencsésebb vala mint Sopronynál.

A következő napon ott pihentető seregét a vár ágyúi alatt, a ráczok házaiban. A császáriak nem mertek többé kiütni rá, felgyújtani pedig sajnálák a várost, mely a ráczoké vala.

Bottyán megtudá, hogy Fejérvárba az általa a múlt novemberben alatta hagyott ügyelő sereg serénykedése folytán nem igen szállíthatván be eleséget: magában a főerősségben is igen megszűkült az élelem és abrak; formaszerü ostromzárlatot vont és hagyott tehát a vár körül3). Azzal Fejér, Tolna és Baranya vármegyén át neki váltott a Drávának. Hellepront készen várta, s hozzája csatlakozók. Átmentek a Dráván. És lön Szlavóniában nagy zavar, nagy futás. Mert Vak-Bottyánt a ráczság különösen rettegé, és Vak-Bottyán, a rettenetes, ráczirtó Vak-Bottyán ott vala. Két hétig száguldozott a tábornok a Dráva és Száva között4), le a török végekig, és a merre járt: hódoltak, vagy pusztultak előtte. A fegyvertfogók közül nehány százat levágata; sokat török földre szorított, másokat Eszék várába. Tábora zsákmánynyal terhelten téré meg.

') Saját levele Károlyihoz.

2) Ugyanott.

3) Ugyanott.

4) Szalay L. VI. k.